Kepes György Szakkollégium

Névadónk

 

Kepes György   

A művész, aki Selypen született az 1980-as végén Eger városnak adományozta képeinek egy jelentős részét. Kepes György a két világháború közötti progresszív fiatalok (Hegedűs Béla, Korniss Dezső, Schubert Ernő, Trauner Sándor, Veszelszky Béla, Vajda Lajos) csoportjához tartozott. A Képzőművészeti Főiskolán Csók István tanítványa volt. Kepes nem fogadta el a hivatalos művészet konzervatív, neobarokkos irányát, új, a kor társadalmának kérdéseire megfelelőbb kifejezési formákkal válaszolni képes művészetet szeretett volna teremteni.


Az avantgárd-művészet eszmével 1928-tól Kassák Lajos Munkakörében ismerkedett meg. Kassák személyisége mellett erősen hatottak rá az orosz avantgárd-művészet eredményei, majd a Bauhaus eszmék. 1930-ban Moholy-Nagy László hívására Berlinbe ment, ahol személyesen is megismerkedett az orosz Dovzsenkóval, Dziga Vertovval és a Moholy-Nagy környezetében megforduló Bauhaus eszméket hirdető művészekkel. E találkozásoknak és a pezsgő berlini művészeti életnek köszönhetően Kepes felhagyott a festészettel és társadalmilag hatékonyabb, új médiumok felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. Berlinben máig tartó barátságot kötött Rudolf Arnheimmel, a Gestaltpszichológia egyik későbbi megteremtőjével, akinek első könyvét Kepes tervezte. Alkalmazott-grafikai munkákból tartotta el magát ebben az időben. 1936-ban Moholy-Nagy Lászlót követte Londonba, ahol megismerkedett feleségével, Juliet Kepes grafikusművésszel. 1937-ben a Moholy-Nagy igazgatta chicagói Új Bauhaus tanára lett, ahol a szín és fény tanszak vezetőjeként dolgozott. Kepes György jelentős szerepet játszott a Bauhaus eszmék államokbeli elterjesztésében, azok új társadalmi környezetben történő továbbélésének biztosításában. 1937-től folyamatosan művészeti iskolákban tanított. Először az Új Bauhausban, 1939-től a School of Designban, 1945-től az MIT (Massachusetts Institute of Technology) építészeti tanszakán, 1967-től a Center for Advanced Visual Studies alapító igazgatójaként, 1974-es nyugdíjba vonulásáig.

 

A különféle médiumokkal folytatott kísérletei, alkotói eredményei nem választhatók el oktatási programjaitól, a művészeti iskolákban kifejtett tevékenységétől. A legjelentősebb talán az egész Kepes életműben a fény-kurzus, mint tanítási program és a fénykísérletek eredményei, mint művek (festmények, fotók, fotogramok); majd két nagy kiállítás, a Fény és forma és a Fény mint kreatív médium című bemutatók és az ezekhez készült elméleti írások. Később a nagy írásos műben, az ún. Fény-könyvben összesítette eredményeit. 1937-től 1974-ig a vizuális nevelés területén végzett kiemelkedő elméleti és gyakorlati munkát. Ezt igazolják az irányítása mellett készített magas színvonalú hallgatói műhelymunkák is. Kepes olyan nagy építészekkel dolgozott együtt, mint Walter Gropius, Luigi Nervi, Pietro Belluschi és Carl Koch. Üvegablakokat, mozaikokat, tűzzománc faliképeket, festett fémszobrokat, fényfalakat, programozott kinetikus műveket készített szerte a világban.

 

Az általa alapított Center for Advanced Visual Studi-ban olyan munkacsoportot alakított, ahol különféle művészeti ágak művelői - természettudósok, képzőművészek, mérnökök, technikusok, zenészek, videoművészek - közös munkával dolgoztak ki környezetalakító, ökológiai léptékű műalkotásokat. Kepes György élete végéig hitt abban, hogy a művészet segítségével az ipari civilizáció, mint a modern ember valós környezete, az elidegenedés világa helyett a kívánt urbanizált és humanizált természetté válik. A  művészet és az élet a művészet és a tudomány közötti szoros kapcsolat kialakításának szándéka vezette tanárként, elméletíróként, művészetszervezőként is, olyan tudás kialakításának érdekében, amelynek birtokában átalakíthatjuk saját magunkat és környezetünket. Azt vallotta, "teljességgel ki kell használnunk képességeinket, a tudós agyával, a költő szívével és a festő szemével kell rendelkeznünk" (bev. A vizuális művészet ma című kötethez, az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia folyóirata, a Daedalus különszáma, 1989).

 

Válogatott írásai
Language of Vision, Chicago, 1944 (A látás nyelve, Budapest, 1979)
The New Landscape in Art and Science, Paul Theobald and Co., Chicago, 1956 (A világ új képe a művészetben és a tudományban, Budapest, 1979)
A közösségi művészet felé. Tanulmányok a kortársi művészet és a modern világ együttműködésének lehetőségeiről [összeáll. Bodri F.], Budapest, 1978.

 

Hagyatékának jelentős része Egerben, a Vitkovics Házban állandó kiállításon található, s ehhez is kötődnek a városban immár hagyományosan megszervezett nemzetközi fényszimpóziumok. E rendkívüli művészeti érték teljesebb körű bemutatásához, a Kepes Vizuális Központ létrehozásához, Eger pályázati pénzek segítségével teremt feltételeket. Az idelátogatók számára különleges kulturális élményt jelentő kiállítással együtt a Kepes életmű kutatásához is a legkorszerűbb eszközök állnak majd rendelkezésre. A nagy szervezőmunkát és anyagi áldozatot igénylő kiállítóközpont létrehozása érdekében megalakított felelős grémium egyik tagja Kepes András író-újságíró, aki a családot képviseli.